A hosszú repülőutak során sokan az első mozdulattal szabadulnak meg a lábbelijüktől a kényelem érdekében. Bár a többség azt hiszi, hogy ezzel csak a kellemetlen szagok miatt árt a környezetének, a valóság ennél sokkal sokkolóbb és veszélyesebb.

Hasznos

Amikor az ember felszáll egy többórás, tengerentúli repülőjáratra, teljesen természetes igénye, hogy megpróbálja a lehető legkényelmesebbé tenni a szűkös utasteret. Miután elhelyezkedtünk az ülésünkben, és a gép elérte az utazási magasságot, szinte reflexszerű mozdulattal nyúlunk a cipőfűzőnkhöz, hogy megkönnyebbülést adjunk a lábainknak. Az utazási etikett és az íratlan szabályok világában ez a téma régóta komoly vitákat generál az utasok és a légiutas-kísérők között. A legtöbben szentül meg vannak győződve arról, hogy a cipőlevétel egyedüli ellenérve az abból áradó esetleges, fojtogató „illatfelhő”, amely joggal zavarhatja a közvetlen közelünkben ülőket a bezárt, keringetett levegőjű kabinban.

Éppen ezért azok, akik biztosak a saját higiéniájukban, vagy vastag, tiszta zoknival készülnek, teljes lelkiismeret-furdalás nélkül töltik a repülés idejét mezítláb, vagy zokniban sétálgatva a folyosókon. A fedélzeten dolgozó szakemberek azonban újra és újra figyelmeztetnek, hogy ez a szokás nem csupán kulturális kérdés, hanem egy olyan döntés, amellyel az utasok tudtukon kívül komoly kockázatnak teszik ki magukat, miközben egyáltalán nincsenek tudatában annak, hogy mi zajlik valójában a lábuk alatt.

Hogy miért? Azt is elárulták!