A valóság az ősi szokás mögött

A gyerekágy fölé lógatott fokhagyma nem egy speciális rituálé volt, hanem hosszú generációk bölcsességét hordozó hagyományos védelem. Akkoriban a fertőző betegségek, különösen a torokgyulladások, a szamárköhögés vagy a gyermekbénulás elleni védekezés tudományos eszközök nélkül nehézkes volt. A fokhagymát jelképesen, illatán és enyhe illóolaj-tartalmán keresztül gondolták védelmezőnek, főleg azt a légteret illetően, amely körülvette az újszülöttet. Bár ma már tudjuk, hogy közvetlen fizikai védelmet nem nyújt, az immunerősítő vegyületekről, mint az allicin, klinikai vizsgálatok igazolják, hogy képesek lehetnek csökkenteni a megfázásos megbetegedések kockázatát. Így a fokhagymafüzérek a bölcső fölött egyszerre jelentettek kulturális védelemet és tradicionális népi immunerősítést – egyfajta archaikus immunológiai figyelmet, amely a modern orvostudomány előtti ősi bölcsesség nyomát viselte. A gyerekágy fölé akasztott fokhagyma egyébként nemcsak fizikai vagy szimbolikus védelmet jelentett: a szertartás mögött az állt, hogy a szülők őszinte félelemmel és aggódással várták az újszülött túlélését a fertőzéses betegségekkel szemben. A fokhagymafűzér maga a gondoskodás kifejeződése volt – mintha a levegő megtelne a természet ajándékával, ami képes lehet megszűrni a kórokozókat, vagy legalábbis csökkenteni azok hatását. A kísérletek ma is alátámasztják: bár a felfüggesztett fokhagyma nem tölti meg a légteret gyógyító vegyületekkel, fogyasztása és főzése általában bizonyítottan rövidítheti a nátha lefolyását. 

 

Leadfotó: 123rf