A kérdés, amiről illik minden leendő szülőnek döntenie! - Interjú Merhala Zoltánnal, a Czeizel Intézet vezetőjével

Amit tudnunk kell

A kérdés, amiről illik minden leendő szülőnek döntenie! - Interjú Merhala Zoltánnal, a Czeizel Intézet vezetőjével

Ma már szinte minden babvárás kapcsán felmerül a szülőkben a kérdés: levetessék-e gyermekük őssejtjeit, vagy ne! Ha máskor nem, a szülés előtt szinte minden egyes kórházban megkérdezik a kismamát, lesz-e őssejtlevétel. És bár a lehetőség lassan húsz éve adott Magyarországon, egyelőre továbbra is csak körülbelül a szülők tíz százaléka él ezzel a lehetőséggel. S hogy miért is lehet fontos az őssejt? – erről a kérdésről Merhala Zoltánnal, a Czeizel Intézet vezetőjével beszélgettünk.

TWN: Nehéz lenne olyan kismamát találni, akinek „ne kellett volna” döntenie – levetessék-e a születendő gyermekük, vagy ne. Ez a legmegfelelőbb időpont az őssejtlevételre?

Merhala Zoltán: A születéskor kiváló minőségű őssejtek gyűjthetőek. Egyrészről a köldökzsinórvérből, másrészről a köldökzsinór szövetből aránylag sok, jó képességű őssejteket lehet gyűjteni. Ezeknek a sejteknek meg van az a különleges képességük arra, hogy különböző feladatokra specializálódjanak a szervezetben, ugyanakkor a baba megszületése után a köldökzsinórvérben, illetve szövetben visszamaradó őssejtekre nincs  már szüksége sem az újszülöttnek, sem pedig az édesanyának. A köldökzsinórvér-őssejteket abból a mennyiségű vérből gyűjtjük, ami tulajdonképpen visszamarad a méhlepényben és egyébként orvosi hulladékként kidobásra kerülne. A köldökzsinór egy darabjából pedig speciális labormunkával tenyésztjük ki az értékes szöveti őssejteket. A minták laboratóriumi feldolgozás során kiválasztott őssejteket fagyasztott állapotban tárolják, míg esetleg valamilyen gyógykezelés céljából szükség lenne rájuk, tulajdonosa, az újszülött vagy esetleg valamely családtagja számára.

TWN: Mit tud tulajdonképpen az őssejt?

Merhala Zoltán: Az őssejtek az előbb említett specializálódási képességük révén képesek beépülni a szervezet olyan területén, ahol egy betegség vagy sérülés kapcsán szövetkárosodás fordult elő, hogy ott elősegítsék az egészséges sejtek képződését. A szervezetünknek ezt az öngyógyító képességét akarja az orvostudomány hasznosítani az őssejt-transzplantációk alkalmazásával, a gyógyászat különböző területein. Számos betegség kezelése kapcsán merül fel az őssejtek beültetésének lehetősége. Ilyen például az agyvérzés, a szívinfarktus, de akár az égési sérülések, vagy fekélyek gyógyítása is, ahol az őssejtektől a károsodott hámszövet regenerációjának elősegítését várjuk.

TWN: És a gyakorlat? Milyen betegségek esetén sikeres már a módszer?

Merhala Zoltán: A köldökzsinórvér-őssejteket 1988 óta alkalmazzák vérképzőszervi betegségek gyógyítására. Jelenleg több mint 80 betegség esetén végeznek őssejt-transzplantációt. Ilyenek a leukémia különböző formái vagy autoimmun betegségek. A csontvelő rosszindulatú daganatos megbetegedése esetén az orvosok kemoterápiát, és/vagy sugárterápiát alkalmaznak a hibás sejtek elpusztítására. A cél, hogy az írmagját is kiírtsák ezeknek a rosszul működő sejteknek. De természetesen nem csak a beteg, az egészséges sejtek is pusztulnak, így a kezelésnek van egy határa, amit már nem bírna el a szervezet. Ekkor lehet egy őssejt-transzplantációval a szervezet regenerálódását elősegíteni, felgyorsítani egy ilyen mesterséges pusztítás után. A kutatók tulajdonképpen ezt a mechanizmust, ezt a gyógyítási formát próbálják alkalmazni más betegségek esetében is.

TWN: És akkor miért is születéskor érdemes ezeket az őssejteket legyűjteni?

Merhala Zoltán: Azon túl, hogy könnyen gyűjthetőek, sokkal jobb minőségűek, mint azok, amelyeket egy felnőtt szervezetből gyűjteni lehetne. Több alkalommal volt szerencsém részt venni az új, nagy perspektívájú Regeneratív Medicina tudományág konferenciáin. A különböző kutatási programjaik szinte mindegyike a születéskor visszamaradó őssejtek alkalmazásán alapszik.

TWN: Akadnak pesszimista kritikák: mi van, ha sosem lesz jó másra egy őssejt?

Merhala Zoltán: Nagyon bízunk azokban a tudományos eredményekben, amik az olyan gyakori betegségek őssejtes kezelését ígérik, mint az előbb említett szívinfarktus, agyvérzés, a cukorbetegség gyógyításának lehetősége vagy az olyan autoimmun betegségek gyógyításának esélye, mint a Chron vagy a szklerózis multiplex. És ha a jövőben ilyen sok területen alkalmazza majd az orvostudomány az őssejteket, azok saját célú eltárolása egy nagyon ésszerű előgondoskodást jelent, a születendő gyermek és a család számára. Ezzel szemben van az a nézőpont, ami a bizonyítékon alapú orvoslás szellemében, csak a közvetlen klinikai eredményeket veszi figyelembe a kérdés megítélésekor. Az őssejtek megőrzésére vonatkozó döntés azonban nem halasztható a születéskor legyűjthető őssejtek esetében.

TWN: A felnőtté válással kerül a gyermek tulajdonába az őssejt és a döntés? Vagy mi ennek a menete?

Merhala Zoltán: Általában amikor a születendő gyermek őssejtjeinek a megőrzéséről rendelkeznek a szülők, akkor húsz évre kérik azok eltárolását és a gyermek felnőtté válásával saját maga dönthet majd azok további tárolásáról. Eldöntheti, hogy a tudomány akkori állása szerint tároltatja tovább az őssejtjeit, vagy nem.  Mert nem kizárt, hogy 20 év múlva olyan megoldások is lesznek a gyógyászatban, amihez nem kellenek majd éppen ezek az őssejtek. Látva azonban az új gyógyászati módszerek óvatos bevezetésének ütemét, az őssejtekkel kapcsolatos jelenlegi, sokszor sci-fibe illő elképzelések, éppen akkorra válhatnak az orvoslás mindennapi eszközévé.

24 óra