A tojásfőzés tipikusan az a konyhai műfaj, amiről azt hisszük, már mindent tudunk róla. Hideg víz, forralás, pár perc főzés, majd jöhet a pucolás – legalábbis elméletben.

A gyakorlatban viszont sokkal gyakoribb az ideges kapargatás, a cafatokban leszakadó tojásfehérje és az a halk, de nagyon őszinte düh, amikor a reggelinek szánt tojás inkább hasonlít egy holdkráterre, mint egy étvágygerjesztő falatra. A legtöbben ilyenkor a tojás frissességét hibáztatják, mások szerint az egész csak szerencse kérdése. Van, aki esküszik a jeges vízre, van, aki kanállal nyúl alá, megint más az asztalhoz csapkodja a héjat, hátha úgy könnyebb lesz. Ezek a módszerek néha működnek, néha látványosan nem, és sosem lehet előre tudni, melyik tojásnál mi vár ránk.

Pedig a pszichológiai hadviselés helyett létezik egy sokkal egyszerűbb, megbízhatóbb megoldás. Olyan apró konyhai trükkről van szó, ami nem a pucolásnál, hanem már a főzés pillanatában eldönti a tojás sorsát. Nem drága, nem extra, és nagy eséllyel most is ott van a konyhádban, csak eddig nem erre használtad.

A profi konyhákban és a rutinos háziasszonyok körében ez a módszer nem újdonság, mégis meglepően kevesen alkalmazzák tudatosan. Pedig az eredmény azonnali és látványos: a héj nem ragad, nem szakad a fehérje, a tojás pedig szinte magától megszabadul a burkától.

A következő oldalon kiderül, mi az az egyszerű hozzávaló, amitől a tojás pucolása végre nem idegpróba, hanem gyors és civilizált művelet lesz - lapozz egyet!