A hagyományos csecsemőgondozás néhány praktikája talán ma szokatlannak tűnik, ám a fokhagymafüzérek használata mély gyökereket hordoz – és nem csupán babonából született.

Fokhagyma, az emberiség védelmezője

A fokhagyma ősidők óta szimbólumként és gyógyhatású növényként egyaránt jelen van az emberi kultúrákban: sok népcsoport úgy hitte, hogy képes távol tartani a betegségeket és a gonosz erőket. Az ókori Egyiptomban például sírokban is találtak fokhagymát, mivel régen az emberek úgy vélték, hogy ez a gyógynövény örökké védi a holtakat. Görög és római orvosok Hippokratész és Dioszidész idejében már méltatták antiszeptikus, gyulladáscsökkentő tulajdonságait, és rendszeres házi szerként javasolták légúti fertőzések ellen. Egyes európai és kelet-ázsiai néphagyományokban a fokhagymát ajtókra, ablakokra akasztották, hogy elűzzék a rossz szellemeket és védelmet nyújtsanak a lakóknak. A magyar vidéki közösségekben is elterjedt volt a fokhagyma, mint védő jelképes tárgy: sokan függesztették fel otthonuk különböző pontjaira, köztük a csecsemők bölcsője fölé is, hogy a gyerek a legelső lendületre immunis legyen a külvilág fertőzéseivel szemben.