A bolti lekvárok esetében a legfontosabb információ nem a márkanévben vagy a hangzatos „házi jellegű” feliratban van, hanem az összetevők listájában és azon belül is egy konkrét adatban: a gyümölcstartalom százalékában. Ez az a pont, amit a legtöbben soha nem néznek meg, pedig gyakorlatilag mindent elárul a termékről.

Egy valódi, jó minőségű lekvárnál a gyümölcs az első helyen áll az összetevők között, és a százalékos arány is magas. Ezzel szemben sok olcsóbb terméknél a sorrend már eleve gyanús: cukor, glükóz-fruktóz szirup, sűrítőanyagok, és csak utána következik a gyümölcs. Ilyenkor hiába tűnik „gyümölcsösnek” az íz, valójában a tartalom nagy része nem is abból származik.

A másik árulkodó jel a „dzsem” és „lekvár” közti különbség. A dzsemek gyakran több hozzáadott anyagot tartalmaznak, hogy egységes állagot kapjanak, míg a klasszikus lekvárnál magasabb lehet a tényleges gyümölcstartalom. Emellett a „hozzáadott cukor nélkül” felirat sem mindig jelent valódi egészséges alternatívát, mert a gyümölcs koncentrált cukortartalma önmagában is magas lehet.

A harmadik fontos részlet a pektin és egyéb zselésítő anyagok jelenléte. Ezek önmagukban nem feltétlenül rosszak, de ha a gyümölcs aránya alacsony, akkor inkább textúrát adnak, mint valódi értéket.

A lényeg egyszerű: ha gyors döntést hozol a polcnál, könnyen félrevezethet a csomagolás. Ha viszont megnézed a gyümölcstartalom százalékát és az összetevők sorrendjét, azonnal látod, melyik termék valódi lekvár, és melyik inkább csak édesített utánzat.

Leadfotó: 123RF