Van egy pillanat az autópályán, amit senki sem akar átélni: amikor az előtted haladó autó hirtelen lassul, vagy egy váratlan akadály jelenik meg, és másodpercek alatt kell döntened. Ilyenkor nem az számít, mennyire magabiztosan vezetsz alaphelyzetben, hanem az, hogy ösztönösen jól reagálsz-e. A legtöbb baleset nem a sebesség önmagában miatt történik, hanem a rossz reakció miatt, ami egy veszélyhelyzetben sokszor pánikból születik.

A vezetési oktatás során sokan tanulnak elméleti szabályokat, de kevesebb hangsúlyt kap az, hogyan viselkedik az autó vészhelyzetben. A fékút, a tapadás határai, vagy az, hogy mikor válik egy hirtelen kormánymozdulat veszélyessé, gyakran csak akkor válik világossá, amikor már késő. Pedig van egy alapvető gondolkodásmód, amely jelentősen csökkentheti a baleset esélyét: mindig számolni kell egy „menekülési sávval”.

Ez nem azt jelenti, hogy állandóan jobbra-balra kell készülni kitérni, hanem azt, hogy a figyelmed nem csak az előtted lévő autóra irányul, hanem a környezetedre is. Az autópályán sokszor van egy pillanat, amikor még van választási lehetőséged: fékezni, kitérni vagy a kettőt kombinálni. A legtöbben azonban ilyenkor reflexből csak a fékre lépnek, és ezzel elveszítik a kontroll egy részét.

A valódi különbség a túlélés és a baleset között gyakran egyetlen mozdulatban rejlik, amit kevesen gyakorolnak tudatosan. És pont ez az, amit a legtöbb sofőr csak utólag ért meg, amikor már nincs idő gondolkodni.

A következő oldalon kiderül, pontosan melyik az a manőver, amit a szakemberek is a legfontosabb életmentő reakciók között tartanak számon, és amit nagyon kevesen hajtanak végre helyesen éles helyzetben.