A virsli tipikusan az az étel, amiről mindenki azt hiszi, hogy nem lehet elrontani. Bedobni a vízbe, megmelegíteni, kész. Aztán jön a csalódás: szétrepedt bőr, puha, szottyos állag, eltűnt ízek. Pedig a roppanós virsli nem mítosz, hanem technika kérdése. És igen, a legtöbb otthoni módszer pont az ellenkező irányba visz.

A klasszikus virslifőzés valójában egy rossz beidegződés. Forró, lobogó víz, pár perc, majd csodálkozás, hogy miért nincs meg az a bizonyos „ropi”. A bőr felpuhul, az ízek kioldódnak, a virsli inkább emlékeztet gumis húspépre, mint arra, amit egy jó büfében kapsz. A mikró sem megoldás: kiszárít, egyenetlenül melegít, és teljesen megöli az állagot.

Sokan még rá is segítenek a problémára azzal, hogy megszurkálják a virslit. Ez az egyik legnagyobb konyhai tévhit. A kis lyukakon keresztül ugyanis pontosan az távozik, amitől jó lenne: a szaft. A végeredmény így nemcsak puha, hanem száraz is lesz.

A virsli bőre nem ellenség, hanem kulcsszereplő. Ez felel a feszességért, a harapásért, a hangért. Ha ezt tönkretesszük, hiába jó minőségű az alapanyag, az élmény elvész. A street foodosok és profi konyhák pontosan tudják ezt, ezért egészen másképp nyúlnak hozzá ehhez az egyszerű ételhez.

Van egy módszer, ami sem főzésnek, sem mikrózásnak nem nevezhető, mégis garantálja a roppanós végeredményt. Nem időigényes, nem bonyolult, csak máshogy kell gondolkodni. A pontos megoldás a második oldalon derül ki - lapozz!