Van az az érzés, amikor utólag jössz rá, hogy valamiért igent mondtál, pedig eredetileg nem is akartál. Megvetted, belementél, rábólintottál, majd később csak nézel magad elé, hogy ez mégis hogyan történt. Nem gyengeség, nem butaság, és nem is figyelmetlenség.

Egyszerűen emberi működés

A mindennapjainkat láthatatlan pszichológiai hatások szövik át. Nem nagy manipulációkról van szó, hanem apró, szinte jelentéktelennek tűnő gesztusokról, mondatokról és helyzetekről, amelyekre az agyunk automatikusan reagál. Ezeket használják az értékesítők, a tárgyalók, a reklámok, de sokszor a környezetünk is teljesen ösztönösen.

A legtöbben szeretjük azt hinni, hogy racionális döntéshozók vagyunk. Mérlegelünk, átgondoljuk, kiszámoljuk. A valóság viszont az, hogy az érzelmeink, a megszokásaink és a társas reflexeink sokkal gyorsabban döntenek helyettünk, mint ahogy azt észrevennénk. Mire a tudatos gondolkodás bekapcsol, a döntés már megszületett.

Ez különösen igaz akkor, amikor más emberekkel kerülünk helyzetbe. Egy jól megfogalmazott kérdés, egy ügyesen időzített mondat vagy egy ártatlannak tűnő választási helyzet képes irányba terelni minket anélkül, hogy nyomásgyakorlásnak élnénk meg. Sőt, gyakran még hálásak is vagyunk érte.

Az első oldalon most még nem áruljuk el a konkrét trükköket. Előbb érdemes felismerni, mennyire könnyen befolyásolhatók vagyunk mindannyian – mert ez az a pont, ahol a történet igazán érdekessé válik. A lényeg a következő oldalon derül ki - lapozz!