Van egy utcai jelenet, amit szinte mindenki látott már, és valószínűleg nem is lepődik meg rajta. A ház előtt ott egy kő, egy virágláda, egy bója vagy valami kreatívabb megoldás, ami egyértelmű üzenetet közvetít: ide ne parkolj. Ismerős?

A legtöbben ilyenkor automatikusan lassítanak, majd továbbállnak, mert nem akarnak vitát, konfliktust, kellemetlenséget. Hiszen látszólag teljesen érthető a szándék.

Sokan úgy érzik, hogy ami közvetlenül a házuk előtt van, az valamilyen íratlan szabály szerint hozzájuk tartozik. Ők takarítják, ők lapátolják a havat, ők élnek ott évek, évtizedek óta. Ebben a gondolkodásban teljesen logikus lépésnek tűnik „megvédeni” azt a pár négyzetmétert. Főleg ott, ahol kevés a parkolóhely, és estére már esély sincs szabad helyet találni.

A helyzetet az teszi igazán kényessé, hogy ez a gyakorlat annyira elterjedt, hogy sokan azt hiszik, teljesen rendben van. Hiszen mindenki csinálja, nem? Ritkán van belőle azonnali balhé, a legtöbbször működik is. Egészen addig, amíg valami félre nem csúszik. Egy sötét este, egy rosszul észrevehető tárgy, egy figyelmetlen manőver, és már kész is a baj.

A következő oldalon kiderül, miért nem olyan ártatlan ez a megoldás, mint amilyennek elsőre tűnik, és mi történik akkor, ha ebből kár lesz.