Kevés dolog képes annyira megviselni az embert, mint a viszonzatlan szerelem. Ez az érzés nem pusztán lelki fájdalmat okoz, hanem hatással lehet az életünk minden területére. 

Megváltozik a hangulatunk, csökken a teljesítményünk, nehezebben koncentrálunk, sőt, gyakran még az étkezés sem úgy megy, mint korábban. Aki élt már át hasonlót, az tudja, hogy a viszonzatlan érzelmek egyfajta negatív spirálba tudják húzni az embert – hiába tudja az eszünk, hogy nincs tovább, a szívünk még reménykedik a kapcsolatban.

Sokan annyira szeretnének menekülni ebből a gyötrő állapotból, hogy még akár a külföldi társkereső regisztrációjának gondolata is megfordul a fejükben, hogy végre új életet kezdhessenek. Sajnos a megoldást nem hozza meg, ha a világ másik felén kezdünk ismerkedni, ám ez nem egyenlő azzal, hogy ne tehetnénk túl magunkat a fájdalmakon.

Miért fáj ennyire a viszonzatlan szerelem?

A viszonzatlan szerelem kérdésére egyszerű a válasz: a kínzó fájdalmat az okozza, hogy az érzelmi befektetésünk nem térül meg. A szívünk már odaadta magát a másiknak, azonban a választottunk erre valami oknál fogva nem képes – viszont a lelki kötődés ilyenkor is működik a mi oldalunkon. Az agyunk és a testünk továbbra is reagál az érzelmekre, az oxitocin és dopamin jelenléte miatt pedig a szerelem valóban függőséget okoz. Emiatt olyan nehéz elszakadni egy szeretett személytől még akkor is, ha már tudjuk, hogy nincs közös jövő.

Mindezeken felül az elutasítás mélyen érinti az önértékelésünket is. Aki nem kap viszonzást, gyakran akaratlanul is kételkedni kezd abban, hogy szerethető-e, értékes-e, vonzó-e. Ezek a kérdések csak fokozzák a fájdalmat, hiszen egy belső önvád alakul ki miattuk.

Tudnunk kell, hogy a szerelem nem egy olyan matematikai egyenlet, melynek mindig van megoldása. Az érzéseink nem mindig kapnak viszonzást, ám ez nincs hatással az egyéni értékeinkre.

Hogyan segíthetünk magunknak?

A viszonzatlan szerelem feldolgozása nem könnyű, de lehetséges, és még csak külföldre sem kell költöznünk hozzá.

Az első lépés a felismerés: el kell fogadnunk, hogy ez az érzés egyoldalú. A tagadás csak hosszabbítja a gyógyulási folyamatot. Ha ki tudjuk mondani, hogy a másik nem táplál irántunk gyengéd érzéseket, máris megtettük az első lépést a kiút felé.

Ezek mellett érdemes távolságot tartani a másiktól. A folyamatos kapcsolat, a közösségi médián való figyelés, a régi üzenetek átolvasása csak fenntartja a kötődést. A gyógyuláshoz új ingerekre, új élményekre, új emberekre van szükség: ezek segítenek átrendezni a gondolatainkat. A társas támogatás szintén lényeges, ez segítheti az újdonságok felfedezését is.

Van élet a fájdalmak után

Ha a fentiekre odafigyelünk, biztosan enyhülnek majd a fájdalmaink az idő múlásával. Van élet a viszonzatlan szerelem után is: a cronos társkereső ajtaja nyitva áll előtted, hogy végre átélhesd a viszonzott kapcsolat élményét, ha majd készen állsz erre.

Addig, amíg nem jön el ez a pont, légy magaddal türelmes – hidd el, túl leszel rajta!