Az önéletrajz sokak szemében még mindig egy technikai dokumentum: végzettség, tapasztalat, nyelvtudás, kész. A végén pedig ott a hobbi, afféle levezetésként, mintha már nem is számítana igazán. Pedig a valóság az, hogy a kiválasztási folyamatban gyakran pont ezek az „apró” részletek billentik el a mérleget.

Amikor két jelölt szakmailag hasonló, a döntéshozók minden kapaszkodót megragadnak, ami segít elképzelni, milyen emberrel kellene együtt dolgozniuk hosszú távon

A hobbi különösen érdekes terület, mert nem védett szakmai adat, mégis sokat elárul. Legalábbis azt gondolják róla. A HR-esek és vezetők nem feltétlenül tudatosan elemzik, inkább ösztönösen társítanak hozzá tulajdonságokat. Fegyelmezett vagy? Közösségi ember? Tudsz pihenni, de határokat tartani? Vagy inkább elúszol az idővel? Ezek a kérdések sokszor már azelőtt megszületnek, hogy egyáltalán behívnának interjúra.

A gond ott kezdődik, hogy bizonyos hobbik köré az évek során erős sztereotípiák épültek. Hiába változott a világ, hiába lett sok minden teljesen hétköznapi, a beidegződések még mindig működnek. Egy-egy szó az önéletrajzban olyan asszociációkat indíthat el, amelyeknek semmi közük a valósághoz, mégis hatással vannak a döntésre.

A második oldalon kiderül, miről van szó, és miért érdemes vele óvatosan bánni - lapozz!