Sokan nem is gondolnák, de az egyik legmegosztóbb hobbi az önéletrajzban a videójáték

Nem azért, mert önmagában problémás lenne, hanem azért, mert a döntéshozók egy része még mindig egy nagyon szűk, elavult képet társít hozzá. A „szabadidőmben videójátékokkal játszom” mondat mögé sokan automatikusan hosszú éjszakázást, túlzott képernyőidőt és elszigetelődést képzelnek.

A videójáték esetében ritkán jut eszükbe az, hogy stratégiai gondolkodást, gyors döntéshozatalt vagy akár csapatmunkát is jelenthet. Ehelyett inkább kérdések merülnek fel: mennyire tud majd fókuszálni a munkában? Hogyan kezeli az idejét? Nem fogja-e a magánélet a teljesítmény rovására menni? Ezek a kérdések gyakran kimondatlanok maradnak, de ott lebegnek a döntés felett.

Az is gond, hogy a videójáték túl tág fogalom. Nem derül ki belőle, hogy alkalmi kikapcsolódásról vagy napi szintű elfoglaltságról van szó, egyedül vagy közösségben történik-e, van-e benne rendszer vagy keret. Az önéletrajz viszont nem ad teret árnyalásra, így a félreérthetőség önmagában kockázatot jelent.

Fontos hozzátenni, hogy bizonyos területeken a videójáték akár előny is lehetne, például tech vagy kreatív munkakörökben. Általános pozícióknál viszont még mindig gyakran negatívabban csapódik le, különösen akkor, ha nincs mellette más, kiegyensúlyozottabb hobbi feltüntetve.

Leadfotó: 123RF