Hódi Pamela: "Az az igazság, hogy decemberben volt valakim!" - Interjú 2. rész!

Őszinte vallomás az újrakezdésről és lezárásról.

Hódi Pamela: "Az az igazság, hogy decemberben volt valakim!" - Interjú 2. rész!

Hódi Pamela a TWN-hu-nak exkluzív interjút adott. Itt a második rész.

A szakításra visszatérve: anyagilag sikerült békében “elválni”? Nincs semmilyen követelés egyik fél részéről sem?

Hódi Pamela: De. Sajnos vannak anyagi nézeteltéréseink, amit egyelőre próbálunk megoldani. Az biztos, hogy én most egyedülálló anyaként csak magamra számíthatok, és azért dolgozom egy héten hét nap, hogy az elszámolási dolgainktól függetlenül megteremtsem a biztonságunkat a lányommal. A gyermekelhelyezés kérdésében bírósági tárgyalás vár majd ránk, decemberben adtam be a keresetet. Remélhetőleg minél előbb pont kerül ennek az ügynek a végére, mert Natika érdeke is ezt kívánja. Legyen rögzítve papíron, kinél mikor legyen Natkó, és akkor egyértelmű lesz a felelősség kérdése is, ha ne adj Isten bármi történik.

Pamela beismerte, elrabolták a szívét!

Lehet tudni, te mit szeretnél? Mi a javaslatod?

Hódi Pamela: Amikor szétmentünk Krisztiánnal, én leültem otthon, és felállítottam egy táblázatot, egy rendszert, ami a fontossági kérdéseket veszi számba. És elsősorban mindezt Natika érdekében. Az egyik legfontosabb alapelvem, hogy a lányomnak Krisztián az édesapja. Nati szereti őt, szeret vele lenni, és ha szeretne nála aludni egy héten kétszer, vagy háromszor, akkor természetesen én ebben partner vagyok. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy kéthetente hétvégén láthassa csak, mint nagyon sok családban ez bevett szokás. Ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy nyilván nekem is van magánéletem. Én is szeretnék majd ismerkedni, egyszer valakihez tartozni és boldognak lenni. Először azt gondoltam, hogy 70-30 százalékban meg tudunk majd egyezni Nati elhelyezésével kapcsolatban. De az utóbbi időben Krisztián egyre gyakrabban kérte, hogy egy-egy éjszakát vállaljak át tőle, úgyhogy heti egy éjszakát most én visszavennék ebből. Elhiszem, hogy szereti a lányát, hogy szeretne vele lenni minél többet, de úgy érzem, sajnos nem tudja száz százalékig Natira szánni azt az időt, amit nála ölt. Ezért heti két nap is elég lehet egyelőre fixen, így arra is marad ideje, hogy elmenjen masszíroztatni, ha arra tartja kedve.

Az elmúlt hetekben olyan félreérthető kijelentést is tettél, amivel mintha arra utaltál volna, neked is van valakid…

Hódi Pamela: Igen, nem véletlenül, és nem is hiszem, hogy ezt el kellene hallgatnom, vagy szégyelnem kellene. Az az igazság, hogy volt decemberben valakim. Randizgattam már szeptember óta, amióta szingli vagyok, de úgy igazán nem kötődtem senkihez, meg nem jöttek az érzelmek... Viszont volt ez a valaki, akivel sajnos nem úgy alakultak a dolgok, ahogy kellett volna. És őt nagyon-nagyon megsirattam. Hosszú évek után végre szívből tudtam sírni valaki után. Az elmúlt években én mindig dühből sírtam. Azért, mert az egómat, az önérzetemet és a nőiességemet rombolták szét. Ez most nagyon -nagyon más volt, most decemberben a szívem fájt nagyon. Azért, ami történt... Most egyébként nincs párkapcsolatom. Nem vagyok ellene, hogy legyen, de nem is érzem azt nagyon, hogy nekem most erre szükségem lenne. 

Fájdalmat érzek a szavaidban. Lehet tudni, mi történt Mr. December-rel? Csak nem elhagyott? 

Hódi Pamela: Nem, közösen beszéltük meg a dolgot, közösen döntöttünk így. Az az igazság, hogy volt egy nyomós indoka annak, hogy köztünk ez az egész nem teljesedhetett ki ott és akkor. Jobbnak láttuk így mindketten, ha inkább most véget vetünk ennek, akármennyire is fáj. Nagyon megviselt ez engem, és tudom, láttam, hogy őt is. De el kellett ezt fogadnunk.

Megállsz most a saját lábadon?

Hódi Pamela: Nagyon. És ezt úgy élvezem (lelkesen). Pont a Micsoda Nők!-ben beszélgettünk erről Várkonyi Andival. "Kinek milyen komoly változás volt az életében?" - ez volt a téma, és az első gondolatom nyilván az volt, hogy nekem a Nati volt az. Képzeljétek el, van egy tinédzser kislány, Hódi Pamela, aki épp olyan, mint a többi fiatal. Megy jobbra, megy balra, bulizik, akkor kel, amikor akar, éli a fiatalok életét. Aztán hopp, jött a gyerek! És ez egy óriási változás volt az életemben. Aztán amíg a többiek meséltek a műsorban, volt kis időm gondolkodni és az eszebe is jutott valami: "Andi, nekem van még egy változás az életemben: 2017. szeptember." Akkor tettem pontot a kapcsolatom végére. Akkor éreztem azt először, hogy Úristen, Én vagyok! Én vagyok, aki ezentúl mindenért felel, Én vagyok, aki felelős azért, hogy a lányom és én boldoguljunk az életben. Nincs külső segítség, nincs külső támasz, nincs meg a biztonság, csak Én! Rajtam múlik minden! És azóta Én megyek előre, Én építem a jövőnket, Én csinálok meg mindent, hogy boldoguljunk. És az sem titok, hogy nagyon hamar ráébredtem arra is, hogy elfelejtettem nőnek lenni. És úgy érzem A Nő is előbújt belőlem, ennek az eredménye az a néhány fotósorozat is. De a lényeg, amíg Nati az oviban, én megyek és megyek és megyek, dolgozom és keresem a lehetőségeimet. Nekem nincsenek módos szüleim, viszont amióta édesanya vagyok, úgy érzem, bármire képes vagyok. Ha összeszorított foggal kell mennem valamiért, akkor is megyek. Megtaláltam az utam, most úgy érzem. És picit talán büszke is vagyok magamra, hogy egyedül, két lábbal a földön is helyt tudok állni. 

Visszatérve még a szakításra: tudhat rólad a Krisztián bármit, tudsz te a Krisztiánról bármit, ami nagy vihart kavarhatna a sajtóban?

Hódi Pamela: Természetesen. Hat évig voltunk egy pár, és én mindig őszinte voltam vele, ennek az eredményeként ő és én is tudunk a másikról szinte mindent. De a gyermekeim apja, sosem fordulna meg a fejemben, hogy csak azért, hogy fájdalmat okozzak neki, vagy bárkinek, beszéljek.

24 óra