Az úgynevezett örök vegyszerek szinte láthatatlanul lehetnek jelen a mindennapi környezetünkben, és mivel rendkívül lassan bomlanak le, hosszú időn keresztül fennmaradhatnak. Nem véletlen, hogy a kutatók és a hatóságok egyre nagyobb figyelmet fordítanak ezekre az anyagokra.

Ezért nevezik őket örök vegyszereknek

Az „örök vegyszerek” elnevezéssel leggyakrabban a PFAS-csoportba tartozó, vagyis per- és polifluoralkil anyagokat illetik. Ezek több ezer mesterségesen előállított vegyületből álló anyagcsoportot jelentenek, amelyeket az 1940-es évektől kezdve számos ipari és hétköznapi termék gyártásában használnak. Különleges tulajdonságuk, hogy ellenállnak a víznek, a zsírnak, az olajnak és a magas hőmérsékletnek, ezért rendkívül sokféle célra alkalmasak. Éppen ez a tartósságuk adja a problémát is: a természetben nagyon nehezen bomlanak le, így hosszú időn át jelen lehetnek a környezetben, a talajban és a vízben. Egyes PFAS-vegyületek az emberi szervezetből sem ürülnek ki gyorsan, ezért az ismételt kitettség mellett felhalmozódhatnak. 

Az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központtal együttműködő Agency for Toxic Substances and Disease Registry szerint az Egyesült Államokban szinte minden ember vérében kimutatható valamilyen mennyiségű PFAS. Ez önmagában azonban nem jelenti azt, hogy mindenkinél egészségügyi problémát okoznak, hiszen az egyes vegyületek tulajdonságai és az expozíció mértéke is különböző lehet. A kutatások ugyanakkor bizonyos PFAS-anyagokat többek között a koleszterinszint változásával, az immunválasz csökkenésével, egyes terhességi szövődményekkel, valamint bizonyos daganatos megbetegedésekkel hoztak összefüggésbe. A tudomány jelenleg is vizsgálja, hogy az egyes vegyületek milyen mértékű és időtartamú kitettség mellett jelentenek kockázatot. Éppen ezért nem érdemes pánikba esni, de az sem árt, ha tudjuk, hogy ezek az anyagok milyen hétköznapi környezetben fordulhatnak elő.