A négyszögletes ablakok veszélyes feszültségpontokat hoztak létre

A fordulópontot az 1950-es évek elején a de Havilland Comet repülőgépek tragédiái hozták el. A Comet volt az egyik első sugárhajtású utasszállító, technológiai áttörésnek számított, ám több gép is a levegőben szakadt szét. A vizsgálatok során kiderült, hogy a kabin ismétlődő nyomásváltozásai idővel anyagfáradást okoztak a törzsben, és ebben kulcsszerepet játszottak a négyszögletes ablakok sarkai.

Az éles sarkoknál ugyanis a szerkezetre ható feszültség sokkal jobban koncentrálódott, mint egy lekerekített formánál. Ezeken a pontokon mikroszkopikus repedések indulhattak el, amelyek a sok fel- és leszállás, valamint a kabinnyomás változása miatt fokozatosan növekedtek. Egy idő után pedig a szerkezet már nem bírta a terhelést.

A Comet-balesetek után a repülőgépipar komoly tanulságot vont le: az ablakoknak lekerekített sarkúaknak vagy oválisnak kell lenniük, mert így a terhelés egyenletesebben oszlik el a szerkezeten, és jelentősen csökken a repedések kialakulásának esélye. Ez azóta alapelv lett a repülőgép-tervezésben.

A mai utasszállítók ablakai tehát nem azért ilyenek, mert „szebbek”, hanem mert biztonságosabbak. A forma mögött anyagtani, szerkezeti és repülésbiztonsági szempontok állnak, és egy olyan korszak fájdalmas tapasztalata, amikor a repülés még sokkal inkább kísérletezés is volt, mint ma.

Szóval legközelebb, amikor kinézel egy repülő ablakán a felhők fölött, jusson eszedbe: ez az apró, lekerekített forma nem dizájnfogás, hanem egy olyan mérnöki döntés, amelyet tragédiák kényszerítettek ki – és amely azóta is emberek millióinak biztonságát szolgálja.

Leadfotó: 123RF