Elsőre jelentéktelen mozdulatnak tűnik, mégis meglepően összetett élettani folyamatokat indít el, ha tudatosan, naponta több percen át ökölbe szorítjuk a kezünket.

A rejtett hatások

Az emberi kéz egy rendkívül összetett szerkezet, amelyben izmok, inak és idegek finoman összehangolt munkája teszi lehetővé a precíz mozgást. Amikor ökölbe szorítjuk a kezünket, az alkar hajlító izmai erőteljesen összehúzódnak, miközben az idegrendszer folyamatos jeleket küld az izmoknak a feszülés fenntartásához. Az ilyen típusú izometriás gyakorlatok – amikor az izom megfeszül, de nem mozdul el – javíthatják az izomerőt és az állóképességet, sőt bizonyos esetekben még a vérnyomás szabályozására is hatással lehetnek. Az izometriás terhelés során az izmok rövid ideig elszorítják a bennük futó ereket, majd az elengedéskor fokozott véráramlás indul meg. Ez az úgynevezett reaktív vérbőség friss oxigént és tápanyagokat juttat a szövetekhez. Emellett az izomfeszítés és elengedés váltakozása az idegrendszer számára is inger, amely befolyásolhatja a stresszre adott válaszreakciókat. A kéz összeszorítása tehát nem véletlenül jelenik meg sok relaxációs technikában: a fizikai feszítés és az azt követő ellazulás segíthet tudatosítani a test állapotát, és mérsékelheti a belső feszültséget.