Friss illat, gyors száradás, természetes hatás – sokan esküsznek a téli szabadtéri teregetésre. Csakhogy van egy kellemetlen tény, amiről kevesen tudnak, és ami mindent megváltoztat.

A láthatatlan kockázat, amire kevesen gondolnak

A téli hónapokban a ruhaszárítás sok háztartásban komoly kihívást jelent. Odabent lassan száradnak a ruhák, nő a páratartalom, az ablaknyitás pedig nem mindig opció. Nem véletlen, hogy sokan ilyenkor is a szabad levegőt választják: ha nem esik, nincs köd, és fúj egy kis szél, miért ne lehetne kint teregetni, akár fagypont környékén is?

A módszer hívei szerint a hideg levegő frissíti a textileket, a ruhák „jobb illatúak” lesznek, és még a makacs szagok is eltűnnek. Ráadásul a fagyasztva szárítás gondolata sokak számára kifejezetten vonzó: a víz megfagy, majd lassan elszublimál, így a ruha végül száraz lesz. Elsőre logikusnak és ártalmatlannak tűnik.

A téli kültéri teregetés ráadásul pszichológiailag is megnyugtató lehet. Jó érzés kihasználni a friss levegőt, „természetesebbnek” hat, mint a lakásban felállított ruhaszárító. Sokan környezetbarát megoldásként tekintenek rá, hiszen nem használ áramot, nincs plusz energiafelhasználás.

Csakhogy van egy olyan tényező, amelyről ritkán esik szó, pedig alapjaiban változtatja meg a képet. Egy olyan hatás, amely nem azonnal, hanem alattomosan jelentkezik, és amely miatt a ruhák tisztának tűnnek ugyan, valójában mégsem azok. Ez a bizonyos „rossz hír” nem látványos, mégis komoly következményekkel járhat – különösen hosszabb távon.

Hogy pontosan mi az, ami miatt a téli kinti teregetés egyáltalán nem olyan ártatlan, mint gondolnánk, az a következő oldalon derül ki.