A rossz hír az, hogy télen a kint teregetett ruhák nagy mennyiségben szívhatják magukba a levegőben lévő szennyező anyagokat. Hideg időben, különösen fagyos, szélcsendes napokon, a városi és elővárosi levegőben megnő a szállópor, a füst és az égéstermékek koncentrációja. Ezek az apró részecskék könnyedén megtapadnak a nedves textíliákon.

Miközben a ruha látszólag tiszta és friss, valójában olyan anyagok rakódhatnak le rajta, amelyek bőrrel érintkezve irritációt okozhatnak. Érzékeny bőrűeknél, kisgyermekeknél vagy allergiásoknál ez különösen problémás lehet. A szag gyakran nem árulkodó: nem feltétlenül érezzük füstösnek vagy „piszkosnak” a ruhát, mégis tele lehet mikroszkopikus szennyeződésekkel.

További gondot jelent, hogy a nagyon alacsony hőmérsékleten a ruhák sokáig nedvesek maradnak. Ez kedvezhet bizonyos mikroorganizmusok túlélésének, különösen vastagabb textileknél, törölközőknél, ágyneműknél. Bár a fagy önmagában nem teszi „piszkossá” a ruhát, nem is fertőtleníti azt úgy, ahogy sokan gondolják.

Ez nem jelenti azt, hogy a téli kinti teregetés minden körülmények között tilos. Ritkán lakott, tiszta levegőjű környezetben, enyhébb időben kevésbé jelent kockázatot. Városban, forgalmas környéken azonban érdemes újragondolni a szokást, különösen fehérnemű, ágynemű és gyerekruhák esetében.

A látszólag praktikus megoldás tehát könnyen visszaüthet. Ami frissnek tűnik, nem mindig az – és télen a ruhaszárításnál ez hatványozottan igaz.

Leadfotó: 123RF