Hallottál már róluk?

Aszó – jellegzetesen magyar, ma már ritkán hallott szó, amely eredetileg 'aszott, kiszáradt völgyet' jelentett. A magyar Alföldön ilyen kifejezést használtak a szántóföldek között megbúvó mélyedésekre, ahol a víz ritkán állt meg. Ma már csak irodalmárok és tájszótárak említik, ám képzeletünkben könnyedén előhívható: ha legközelebb tanyán járunk, és kiszáradt, mély vájatot látunk, nyugodtan mondhatjuk: ez bizony aszó.

Apol – annyira régies, hogy már egészen irodalmi hangulatot kölcsönöz, pedig egyszerű 'simogatni, dédelgetni' a jelentése. A népies történetekben gyakorta találkozhatunk vele: a nagymamák még „apolták” az unokákat, ma azonban a „simogat” szó használata átvette ezt a pozíciót, de az apol kifejezésében még ott van az a szerető, óvó implikáció, amit manapság ritkán érzünk rajta.

Rér – 'sógor' jelentésében használták, de manapság már alig hallani. A régi falusi közösségben, amikor az egész család a házasság köré szerveződött, hasznos volt külön szót szánni a férj testvérének. Ma egyszerűen sógornak hívjuk az illetőt, de a régi szó pontosabb rokoni viszonyt tükrözött. 

Lipinkázik – élénk, ritka cselekvést jelzett: olyan apró, játékos mozgást, amelynek ma leginkább a „hintázik” szó felelne meg. Talán nem is sejtenénk, hogy lipinkázni mennyire más: mintha gyermekkorunk rezgéseit idézné vissza a szó maga. 

Véka – régies mértékegység, gabonamennyiség leírására szolgált: körülbelül 62,5 liter. Ma már nem mérünk így, de a véka emlékeztet egy romantikus, múltbéli agrár világra, ahol a zsemle is „egy véka búzából kelt” volna.

 

Leadfotó: 123rf