"Leguggolva meg tudtuk ragadni a két csuklóját – és tartottuk, mást abban a helyzetben nem nagyon tudtunk csinálni. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy bilinccsel rögzítem – nyilván; saját érdekében – de mivel egy kimondottan filigrán, vékonycsontú asszonyról volt szó, akinek átlagosnál kisebb, keskenyebb kézfejére rácsúszott kabátujja, így őt biztonsággal a bilinccsel „rögzíteni” jóformán lehetetlen lett volna. Tartottuk, ahogy tudtuk, én fejjel támasztottam ki magamat a korláthoz, a homlokomba szépen bele is vájódott a vastraverz, akkor mondjuk ez éppen sokadlagos probléma volt. Nagyobb gondot jelentett a patthelyzet: rádiózni fizikálisan nem tudtunk, mivel minden kezünk végig foglalt volt, behúzni a keresztvasak miatt szintén képtelenség volt. Gyámolítottunk ráadásul egyáltalán nem akarta, hogy megmentsük, ezt többször elmondta, sőt: tevőlegesen is küzdött, elrúgta magát a faltól, rángatózott, mindent megtett azért, hogy lezuhanjon" - folytatta Tóth Martin főtörzsőrmester, majd a kollégája vette át a szót, aki a második hullámban érkezett.
Előző
Következő