"A gyerekek elaludtak. Itt ülünk a kanapén, most lenne időnk egymással foglalkozni. Beszélgethetnénk, oda tudnék bújni hozzá, meg tudnánk nézni egy filmet vagy tervezgethetnénk a jövőnket.. de nem megy. Csak a könnyeim jönnek, mert szeretném mindegyiket, de egyik sem megy. Sírok. Valami nem oké. A könnyeivel küszködik, mert Ő is érzi. Érezzük egy ideje, de azt hittük elmúlik, enyhül vagy valami csoda folytán visszaáll minden a régi kerékvágásba. A távolság viszont csak nő köztünk, amit mindenki érez. Nincs harmadik és semmilyen feldolgozhatatlan dolog nem történt. Egyszerűen elmúlt valami köztünk, aminek a hiányával képtelenek vagyunk élni." - kezdte a sorait Ági, majd folytatta. LAPOZZ!