Az inzulinrezisztencia sokáig rejtve maradhat, miközben a szervezetben már zajlanak azok a folyamatok, amelyek később komoly anyagcsere-zavarhoz vezethetnek. A test ugyanakkor gyakran apró, elsőre jelentéktelennek tűnő jelzésekkel figyelmeztet.

Amikor a sejtek nem hallgatnak az inzulinra

Az inzulinrezisztencia lényege, hogy a sejtek csökkent érzékenységet mutatnak az inzulin nevű hormon iránt, amely a vércukorszint szabályozásáért felelős. Normális esetben az inzulin segíti a glükóz bejutását a sejtekbe, ahol az energiává alakul. Ha azonban a sejtek nem reagálnak megfelelően, a hasnyálmirigy egyre több inzulint termel, hogy fenntartsa az egyensúlyt. Ez az állapot hosszú ideig tünetmentes lehet, mégis fokozatosan növeli a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a zsírmáj kialakulásának kockázatát. Az orvosi szakirodalom hangsúlyozza, hogy az inzulinrezisztencia nem csupán a túlsúllyal élőket érinti, és nem kizárólag laboreredményekből derülhet ki. A szervezet működésében bekövetkező finom változások ugyanis már korán megmutatkozhatnak, csak éppen nem mindig kapcsoljuk össze őket az anyagcsere zavarával. A korai felismerés azért kulcsfontosságú, mert életmódbeli változtatásokkal sok esetben visszafordítható vagy jelentősen javítható az állapot.