A telefonunk ma már sokkal többet tud rólunk, mint a pénztárcánk vagy a személyi igazolványunk együttvéve. Bankkártyaadatok, privát üzenetek, fotók, belépési kódok, munkahelyi levelezések lapulnak benne, mégis rengetegen kezelik rutintárgyként. Bedobjuk a táskába, lerakjuk az asztalra, és közben eszünkbe sem jut, hogy egyetlen rossz beállítás is elég lehet ahhoz, hogy idegenek számára is hozzáférhetővé váljon.

A legtöbb ember azt gondolja, hogy csak akkor kerülhet bajba, ha rákattint egy gyanús linkre vagy nyilvános wifit használ. A valóságban azonban sokkal hétköznapibb helyzetek is kockázatot jelentenek. Elég egy zsúfolt busz, egy bevásárlóközpont vagy egy reptéri váró, ahol a telefonod észrevétlenül kommunikálhat a környezetével.

A probléma különösen azért veszélyes, mert nem jár látványos jelekkel. Nincs feltörési értesítés, nincs azonnali zárolás, a készülék ugyanúgy működik tovább, mint addig. A felhasználó legfeljebb annyit érzékel, hogy gyorsabban merül az akkumulátor, vagy furcsa értesítések jelennek meg napokkal később. Ilyenkor már szinte lehetetlen visszafejteni, mikor és hol történt a gond.

A bűnözők módszerei is sokat változtak. Nem feltétlenül akarják azonnal feltörni a készüléket. Gyakran elég számukra, ha információkat gyűjtenek: milyen típusú telefonod van, milyen rendszert használsz, milyen eszközökhöz csatlakozol rendszeresen. Ezekből később célzott támadásokat építhetnek fel. A legtöbb felhasználó pedig teljesen jóhiszeműen hagyja bekapcsolva azokat a funkciókat, amiket „hátha még kell” alapon használ. Kényelmes, gyors, megszokott megoldások, amelyekről senki nem gondolná, hogy komoly kockázatot hordoznak.

Pedig van egy konkrét beállítás, amely kifejezetten kedvelt célpont, és amit rengetegen feleslegesen hagynak aktívan egész nap. Hogy pontosan miről van szó, az a második oldalon derül ki.