Az ünnepi hangulatot leginkább romboló szokás a folyamatos belső minősítés és elvárásgyártás. Az, amikor fejben pontozzuk az eseményeket: elég meghitt-e, elég vidám-e, elég „karácsonyi”-e minden pillanat. Amikor nem egyszerűen megéljük az ünnepet, hanem folyamatosan ellenőrizzük, hogy megfelel-e annak, amilyennek szerintünk lennie kellene.

Ez a belső kontroll láthatatlan, mégis rendkívül kimerítő. A figyelem nem a jelen pillanaton van, hanem azon, hogy „ilyennek kellene lennie”. A pszichológia szerint ez az egyik leggyakoribb oka annak, hogy az ünnepek után sokan fáradtabbnak érzik magukat, mint előtte. Nem az események, hanem az állandó belső értékelés meríti ki az embert.

A jó hír az, hogy ez a szokás tudatosan megszakítható. Az első lépés az észrevétel. Amikor azon kapod magad, hogy fejben minősíted a helyzetet – túl hangos, túl csendes, nem elég meghitt –, érdemes megállni egy pillanatra, és visszahozni a figyelmet arra, ami éppen történik. Nem arra, aminek történnie kellene.

A második lépés az elvárások lazítása. Az ünnep nem egy előadás, hanem egy együtt töltött idő, minden hibájával és tökéletlenségével együtt. Amint ezt elfogadod, a feszültség érezhetően csökken, és a hangulat is könnyebbé válik.

A harmadik kulcs a jelenlét gyakorlása. Ez lehet egy rövid csend, egy mélyebb beszélgetés vagy akár az, hogy tudatosan félreteszed a telefont. Nem kell folyamatosan boldognak lenni ahhoz, hogy jó legyen az ünnep – elég, ha valódi.

Amikor elengeded a belső minősítést, az ünnepi hangulat gyakran magától visszatér. Nem azért, mert minden tökéletes lett, hanem mert végre nem ellenőrzöd folyamatosan. És sokszor ez az a váltás, amely az egész karácsonyt megmenti.

Leadfotó: 123RF