A magnézium és a kálium veszélyes párosa: amikor a szervezet nem tud lépést tartani

A legnagyobb kockázat akkor jelentkezik, amikor valaki nagyon magas dózisban egyszerre szedi a magnéziumot és a káliumot, miközben a veséi nem működnek teljes hatékonysággal – legyen szó diagnosztizált vesebetegségről, csökkent vesefunkcióról vagy olyan állapotról, amely átmenetileg is rontja a kiválasztást. Ilyenkor a szervezet nem tud megszabadulni a felesleges elektrolitoktól, így mindkettő gyorsan felhalmozódik a vérben. A túl sok magnézium lassítja az ideg- és izomműködést, izomgyengeséget, reflexcsökkenést, súlyosabb esetben szívvezetési zavarokat és szívmegállást idézhet elő. A túlzott káliumbevitel önmagában is az egyik legveszélyesebb elektrolitzavarhoz vezethet: a magas káliumszint miatt a szív elektromos működése instabillá válik, ami kiszámíthatatlan és gyakran halálos kimenetelű ritmuszavarokhoz vezethet. 

A két ásványi anyag együttes felhalmozódása pedig tovább súlyosbítja a helyzetet, mivel a magnézium és a kálium hatása egymást erősíti: az egyik lassítja, a másik kiszámíthatatlanná teszi a szív elektromos impulzusait, így a szív működése könnyen összeomolhat. A legtöbb esetben ilyen állapotban már azonnali kórházi beavatkozásra van szükség, gyakran infúzióra vagy dialízisre, hogy az elektrolitszinteket helyreállítsák és a szívet stabilizálják. A veszély tehát nagyon is valós, és elsősorban azok vannak kitéve neki, akik kontroll nélkül, rutinszerűen és túlzó mennyiségben szedik ezeket az egyébként fontos ásványi anyagokat. A túlzásba vitt egészségmegőrzés így egy olyan reakciót indíthat el a szervezetben, amely súlyos, akár végzetes következményekkel járhat.

 

Leadfotó: 123rf