A válasz meglepően egyszerű, és elsősorban a hitelesség és értékmegőrzés köré épül. Az autogram ugyanis nem csupán egy kedves gesztus a rajongók felé, hanem sok esetben komoly piaci értékkel bíró tárgy. Az aláírt fotók, könyvek, poszterek és relikviák különleges helyet foglalnak el a gyűjtők világában – és mint minden értékes dokumentumnál, itt is a tartósság, az eredetiség bizonyíthatósága, valamint a hamisíthatóság mértéke a döntő szempont.

A kék tinta, különösen világosabb árnyalatban, hajlamos az idővel való fakulásra, különösen ha napfény éri vagy nem savmentes papírra kerül. Ezzel szemben a fekete tintával készült aláírások sokkal élesebbek, kontrasztosabbak maradnak, könnyebben beolvashatók és reprodukálhatók digitálisan, ami például archiválás vagy értékesítés esetén kulcsfontosságú lehet. Emellett a fekete tinta jobban látszik a legtöbb fotón, plakáton, és könnyebben olvasható bármilyen alapszín mellett – különösen sötétebb háttéren.

Egy másik, kevésbé ismert ok a hamisítás elleni védelem. A fekete tintás aláírásokat ugyanis nehezebb meghamisítani vagy manipulálni, mert a kontrasztos és határozott vonalak révén egy szakértő hamarabb kiszűrheti az utánzatokat. A gyűjtői piacokon pedig ez döntő szempont: egy eredeti, jól látható, fekete tintával írt aláírás ára akár a sokszorosát is érheti egy fakó, kék tintásnak, még ha ugyanattól a hírességtől származik is.

Így hát legközelebb, amikor egy dedikálásra készülsz, és azon tűnődsz, vajon miért kér a sztár (vagy a menedzsere) kifejezetten fekete filcet vagy tollat, jusson eszedbe: ez nem szeszély, hanem stratégia. Mert a hírnév múlandó lehet, de egy jól megválasztott toll nyoma akár örökké megmaradhat.

Leadfotó: 123RF