Az első jel akkor jelentkezhet, amikor a személy elveszíti az érdeklődését az élet apró örömei iránt. Ezt a változást nem könnyű észrevenni, hiszen kezdetben talán még élvezi azokat a dolgokat, amiket valaha szeretett, de egyre kevésbé talál bennük örömet. A hobbik, a kapcsolatok, vagy akár a napi rutinok is kevesebb figyelmet kapnak. A megkeseredettség fokozatosan árnyékolja be az élet apró szépségeit, így a korábban szeretett dolgokból is egyre inkább eltűnik a fény.

A második jel a fokozódó pesszimizmus. Az optimizmusra való hajlam szép lassan eltűnhet, és helyét átveheti a reménytelenség érzése. A jövőre való tekintettel minden nehézség egy újabb nagy akadálynak tűnik, a lehetőségek pedig egyre inkább kimerülnek. A megkeseredett ember hajlamos arra, hogy a legjobb szándékaival is csalódjon, így már a kezdeti lelkesedés is alábbhagy. Ha valaki úgy érzi, hogy minden próbálkozása hiábavaló, érdemes odafigyelni a belső változásokra.

Végül, a harmadik jel a környezethez való kapcsolódás csökkentése. A megkeseredett személyek gyakran elkezdenek elhatárolódni a környezetüktől. Míg régebben nyitottak voltak a másokkal való kapcsolatokra, mostanra egyre inkább az egyedüllétet választják, mert úgy érzik, hogy mások nem értik meg őket. A bizalom elvesztése és az emberekhez való távolodás mélyebb belső fájdalomra utalhat, amely fokozatosan elhatalmasodik.

Leadfotó: 123RF