A sadfishing kifejezés a "sad" (szomorú) és a "fishing" (horgászat) szavak összeolvadásából született, és arra utal, amikor valaki szándékosan oszt meg érzelmileg megterhelő, szomorú vagy drámai tartalmakat a közösségi médiában, hogy együttérzést, figyelmet vagy támogatást nyerjen. Első pillantásra ez ártalmatlannak tűnhet, hiszen ki ne érezné néha szükségét annak, hogy megossza a fájdalmát másokkal? Azonban a jelenség mögött komolyabb problémák húzódhatnak meg, amelyek mind az érintett fiatalok, mind pedig a környezetük számára kihívást jelenthetnek.

A tinédzserkor önmagában is az érzelmi viharok időszaka. A fiatalok gyakran keresik identitásukat, és fontos számukra, hogy elfogadást és támogatást kapjanak a kortársaiktól. A közösségi média pedig egy olyan eszköz, amely ezt az igényt felerősíti. Egy szomorú vagy drámai bejegyzés gyorsan elérheti több száz vagy akár több ezer ember figyelmét, és a lájkok, kommentek azonnali visszacsatolást adnak. Ez a gyors és könnyű "figyelemnyerés" azonban veszélyes spirálhoz vezethet.

Az egyik legnagyobb probléma a sadfishing kapcsán, hogy elmosódhat a határ a valódi segítségkérés és az érzelmi manipuláció között. Azok a fiatalok, akik ténylegesen támogatásra szorulnak, előfordulhat, hogy nem kapják meg a szükséges figyelmet, mert a környezetük már immunissá vált a drámai bejegyzésekre. Ezzel párhuzamosan a szándékosan drámai posztokat író tinédzserek is károsíthatják saját érzelmi egészségüket, hiszen a valós, mély kapcsolatok helyett felszínes interakciókban keresik a megnyugvást.

A szülők aggódása tehát jogos, hiszen a jelenség túlmutat az egyszerű figyelemkeresésen. Fontos, hogy időben felismerjük a jeleket, és beszélgessünk a tinédzserekkel arról, hogyan kezeljék az érzelmeiket és az online jelenlétüket. A közösségi média nem helyettesítheti a valós kapcsolatok erejét, és csak akkor válhat biztonságos hellyé, ha tudatosan és felelősségteljesen használjuk.

Leadfotó: 123RF