A karácsonyfa díszítése az ünnepi készülődés egyik legizgalmasabb és legmeghittebb része. Minden egyes dísz, amely a fa ágaira kerül, hozzájárul ahhoz a varázslatos hangulathoz, amelyet csak a karácsony hozhat el. Az üveggömbök különleges helyet foglalnak el a díszek sorában. Ahogy a fény megcsillan rajtuk, csillogásukkal szinte életre keltik a fát, és minden pillantásunkat visszavezetik a gyökereinkhez, a hagyományokhoz. De vajon honnan ered ez a szokás, és miért váltak épp az üveggömbök a karácsonyfák legikonikusabb díszeivé?

Ahhoz, hogy megértsük a karácsonyi üveggömbök történetét, vissza kell utaznunk az időben egészen a középkorig. Az akkori keresztény hagyományok szerint a karácsonyfa eredetileg Éden kertjét szimbolizálta, ezért az emberek almákkal díszítették, amelyek az élet fájának gyümölcsét jelképezték. Ezek a piros gyümölcsök nemcsak díszítőelemként szolgáltak, hanem mély szimbolikus jelentéssel is bírtak, hiszen az emberek számára az újrakezdést, a bűnbánatot és a reményt testesítették meg.

Az alma díszek hagyománya azonban egy idő után átalakult. A 16-17. században a hideg telek és a rossz termés miatt gyakran előfordult, hogy nem volt elérhető friss gyümölcs. A német üvegművesek ekkor kezdték el helyettesíteni az almákat kézzel készített, fúvott üveggömbökkel.