88 éves korában elhunyt Szervátiusz Tibor, Kossuth-díjas szobrászművész. A nemzet művészét az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.

Szervátiusz Tibor 1930-ban, Kolozsváron született. Elsősorban a népi fafaragás, a székely népművészet szobrászati elemeiben jeleskedett. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1977 óta Budapesten élt és alkotott.

Számos kiállítása volt itthon és külföldön. Műveit többek között a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Kolozsvári Művészeti Múzeum őrzi, illetve magángyűjtemények szerte a világon Európán kívül az USA-ban, Kanadában, Japánban és Ausztráliában is.

Jelentősebb köztéri szobrai: Életfa (1984) Csongrád; Az idő kapujában (1994) Orosháza; Magyar oltár (1996) Budapest, Kőbánya, Szent László tér; 1956-os emlékmű (2001) Budapest, XXII. kerületi Városház tér; Tiszta forrásból (2016) Kecskemét, a Kodály Intézet előtt.

Munkásságáért többek között a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjével (1992), Kossuth-díjjal (2001) és Magyar Örökség díjjal (2003) tüntették ki.