Niki az interneten osztotta meg a történetét, ami kis híjján végzetes is lehetett volna, ami a szeretett kutyusukat illeti. Bejegyzését változtatások nélkül közüljük, hiszen bárkivel előfordulhat, akinek áll a karácsonyfája és kutyusa van. 

"Gazdik! Megosztom veletek az elmúlt napunk, hogy okuljatok a hibánkból.

December 28-a eseménytelen, kellemes napnak indult. Ittuk a reggeli kávénkat, a kanapén ücsörögve, amikor megláttam a földön valami papírfecnit. Először azt hittem, falevél és a kutyák behordták a lábukkal. Amikor közelebbről szemügyre vettem, láttam, hogy az bizony egy szaloncukor papír. Ezzel egyidőben észrevettem 3 darab szaloncukor akasztó drótot is a szőnyegen. Abban a pillanatban elöntött a jeges félelem! Valamelyik kutya cukrot evett a fáról!!

A fánkon egy ultraminőségi, 15 db-os Stühmer válogatás volt felaggatva, így gyorsan lekapkodtam, ami még rajta volt, szám szerint 11 darab. Annyira azért még megy a matek, hogy rájöjjek, 4 drótnak kéne a földön hevernie, de ott bizony csak három van! Pánik, négykézláb keresgélés, fán keresgélés zseblámpával, SEMMI.

Ruha fel, irány az állatkórház, közben azon imádkoztam, hogy ne találjanak semmit. Sajnos találtak. Sookie gyomrában ott virított a lenyelt szaloncukor akasztó drót, méghozzá derékszögben kihajolva. Az orvosunk azt javasolta, menjünk be az Állatorvostudományi Egyetem rendelőjébe, ott még ki tudják szedni szájon át endoszkóppal, hiszen még nem került a bélrendszerbe. Rohantunk is vele, de mire odaértünk, szóltak, hogy ünnepi munkarend van, az endoszkópos doktor csak 12-ig volt, viszont holnap soron kívül vár minket 9-kor.

Nézd meg Sookie-t, akinek a története sok kutyásnak szolgálhat okulásul!

Ekkorra már teljesen belénk állt az ideg. A kutya előző éjszaka varázsolta le a fáról a cukrokat (minden látható nyom nélkül), tehát már 6-8 órája a gyomrában volt a drót és félő volt, hogy elindul az emésztés útján.

Barátom a google, kerestem egy állatkórházat, ahol van endoszkópos vizsgálat, és felhívtuk. Nagyon készségesek voltak, 4-re kaptunk időpontot. A kutyán még ekkor sem látszott bágyadtság, vagy ilyesmi. Odamentünk (az egész tortúránk délelőtt 10-kor indult, tehát már 6 órája rohangáltunk jobbra- balra). A doktornő bealtatta, és elkezdte endoszkóppal keresni az idegen tárgyat. Fél óra múlva kijött a műtőből, hogy az sajnos nincs meg, hogyan tovább? Mivel a kutya altatásban volt, ami nagyon megterhelő a szervezetének, úgy döntöttünk, hogy készüljön még egy röntgen és nyissák fel a hasát.

Jól döntöttünk. A röntgen szerint a drót már a vékonybélben volt, elakadva. Mondanom sem kell, egy ekkora hasi műtétnek mekkora kockázata van... Este fél nyolcra mehettünk érte, teljesen zavartan, de a lábán jött ki a műtőből.

Az első éjszaka szerencsére eseménytelenül telt, végigaludta az éjszakát, ma pedig kezdődik egy masszív antibiotikum kúra, és infúziót is kap. Tegnap megjártuk a poklok poklát, egy nyomorúságos szaloncukor miatt majdnem elveszítettük Sookie-t. 

Tanulság: SOSE hagyjatok a fán (asztalon-pulton) elől ételt, mert még ha nem is dézsmálós a kutya, bármikor elcsábulhat! A karácsonyfára pedig ne tegyetek cukrot.

Rengeteg szerencsénk volt az eset kapcsán: hogy tudtuk, hány cukor volt és elkezdtük keresni a hiányzó drótokat. Hogy azonnal elmentünk röntgenre. Hogy nem vártunk másnapig és elvittük endoszkópra. Hogy jó kezekben volt a műtét során.

A kaland nem csak anyagilag megterhelő (hatszámjegybe lépett mára), de lelkileg is rendkívül kimerítő volt. A teljes veszély persze még nem múlt el, hiszen most napokig csak pépeset ehet és figyelnünk kell, helyreáll-e az emésztés és gyógyul-e a vágás, de bizakodóak vagyunk.
Vigyázzatok a kutyusaitokra!!!"